Hahooo, nem vesztem am el a dzsungel rengetegeben, csak 2 napot pihiztunk Finca Tatin-nal az Izabal-to partjan egy ujabb hangulatos kis lodge-on .(Az Izabal-to Guatemala legnagyobb, Kozep-Amerika masodik legnagyobb tava)
Azert az idejutasunk ismet nem volt egy leanyalom. A 16. napunkon (jan 22.) reggel 8 korul indultunk el a floresi szallasunkrol a buszterminalhoz, ahol kozoltek, h egy ora mulva megy a kovetkezo busz Rio Dulce-ba, de addig nyugodtan pakoljuk be a csomagjainkat a busz aljaba. Ez mar nem a megszokott csirkebusz volt, nem is kisbusz, hanem egy szinten az USA-ban -sztem tobb mint egy evtizede - kiszuperalt nagybusz, de vmi borzasztoan otvar allapotban. A csirkebuszok padlojarol elobb ettem volna, mint hogy itt mefogjam a kartamlat, amihez feltem, h hozzaragadok. Hiaba, ezek mar nem privat buszok, igy az uzembentarto nem annyira erdekelt abban, h rendben tartsa oket. Szerintem a padlo min egy eve nem volt felmosva, az ulesek huzatainak mintaja mar nem latszodott a kosztol, es soknak le volt torve a tamlaja, ha epp nem az ulese. Es nekunk ezzel a busszal kellett a kb. 5 oras utat megtenni Rio Dulce-ba. Igen am, de a busz meg egy ora mulva sem indult, mikor Endre rakerdezett mondta a sofor, h 10 perc es startolunk, amibol persze 30 lett, es mi majd 1,5 orat ott ucsorogtunk fenn a buszon, kiba melegben (termeszetesen no air condition), es vartuk, h vegre elinduljon, mert meg csonakot kellett keritenunk Rio Dulce-ban, aki elvisz minket a San Felipe erodhoz, majd onnan Finca Tatinba. Nagy nehezen elindult a busz, 5-en 5 sorban terultunk el, ahogy lattam igy a 16. napra mar mindenkinek hianyzott egy kis "egyedullet", privat szfera. En az otthonrol hozott konyvembe melyultem, de persze folyton elkalandoztak a gondolataim. A hely es az ido kivalo volt egy kis magamba melyulesre. Merre tovabb, hogyan tovabb, miert vagyok itt, mit adott nekem ez a par het, milyen felismeresekkel gazdagodtam stb olyan "Agics Viki-s modon"... Haat az egy kulon sztori lenne...most nem megyek bele a vegkovetkeztetesekre, talan majd maskor:)))
Utkozben tobb helyen is megalltunk (pisiszunet, helyi arusok felengedese a buszra stb.) A legdurvabb egy testes indian asszonysag volt, aki zsiros kis kotenykejeben, koszos kezevel elobb kipoccentett egy takonygolyocskat az orrabol, majd benyult a kosarkajaba, es ugyanazzal a kezevel elkezdte a kajat kiosztani a helyieknek, mert mondanom sem kell csak ok voltak olyan batrak, h kertek az enyhen koszos (ki tudja hany napja hurcolaszott) fott tojasbol, rizsbol es tortillabol, amire meg vmi kis szoszt rittyentett es ez volt a napi menu. Persze minden adag utan gondosan megtorolte zsiros lapatkezeit a kotenyebe, ami mar merev volt a szutyoktol... Mondanom sem kell cseppet sem voltam ehes :)))
Naa vegre megerkeztunk Rio Dulceba olyan du 2 korul, a hienak mar ott vartak minket mint potencialis baranykakat a buszmegalloban, es mar csaptak is le rank, h veluk menjunk ide, meg oda, meg erre a szallasra, meg arra a kirandulara stb, Endre vegul egy iraki beketargyalas-nyi ido alatt (nekem a 15 kilos hatizsakkal a hatamon legalabbis annyinak tunt) vegul megegyezett az egyik helyi rosszarcuval (biztos csak en vagyok gonosz, de itt tenyleg ilyen "turistagyujto" maffia van). A cuccainkat a kikotoben magunk mogott hagyva (kikotomesterne gondos szeme vigyazott ra), eltaxiztunk az erodhoz (Endrenek mar csak a csomagtartoban jutott hely:)).
A San Filipe erodot a britek epitettek a kalozok ellen, de alig par nap alatt a tengeri rablok kezere kerult. Amugy ez az egyetlen erod itt a kornyeken, ami ilyen szep allapotban megmaradt, raadasul az ik oldalan egy csodalatos park veszi korul, a masik oldalan az Izabal-to. A rosszarcu Bt-vel 16.20-ra volt megbeszelve, h ertunk jonnek csonakkal az erod melletti kikotobe, ezzel nem is volt gond (legalabb ilyenben megbizhatoak), bar ott helyben kiderult, h azert arban nem kicsit atb@sztak minket, egy helyi fiucska fejenkent 45 Q-lal olcsobban levitt volna minket a csonakjan. Heeee man, az 3 Cuba Libre!!!! :))) De addigra mi mar elkoteleztuk magunkat, raadasul a csomagjainkat ott hagytuk tiszul naluk, igy nem volt mese, veluk mentunk. Egy franko kis 6 szemelyes motoros csonakkal szeltuk keresztbe a tavat, elmentunk egy csodas madarsziget mellett (a fak konkratan feketellettek a madarakrol, majd lelassitottunk egy csodas tavirozsas obol mellett is, majd 45 perc hajborzolo szaguldas utan (huuuu de elveztem!!! :)) megerkeztunk Finca Tatinba, emi szinten egy hostel szeru, bungalos hely il concreto a dzsungel kozepeben. Azt hittem az elozoeket mar nem lehet fokozni, DE LEHET!!! Tenyleg maga a vad dzsungel, kicsit 5 lepest arrebb lepsz (vagy sokat iszol a cuba librebol, es megszedulsz) akkor mar a fejed bubjaig elsullyedsz a lapban... Csak a koveken, es a kikovezett uton lehet kozlekedni, meg a fahidokon, tele volt rengeteg madarral, rakokkal, pokokkal. Apropo pok!! Tegnap este mielott lefekudni keszultunk volna Szabi eszrevette, h egy baromi nagy barna pok van az agy mellett a falon... Na tobb sem kellett neki, meg szegeny poknak sem... Par oraval kesobb, mikor ejjel fejlampaval mentem ki pisilni, a WC mellett fogadott a haverja :))) Amugy teljesen jambor joszagok. Ha te nem tamadsz rajuk, nem bantanak...
A hely maga (Finca Tatin) engem teljesen lenyugozott, mint egy kommunaban, este egyutt ul le mindenki vacsizni, mindenki ugyanazt eszi (ill a vegaknak van vegakaja), egy nagy hosszu asztalnal ulunk vagy 20-an 15 orszagbol, es megy a babeli zurzavar. Alapvetoen 3 fo nyelven megy a tarsalgas (spanyol, angol, francia), mennek az eszmecserek, ki honnan, hova tart, mit latott, mit tapasztalt, email cim cserek stb. Van egy ping-pong asztal, egy csocso asztal, es darts is (mindegyiken lenyomtunk par derbit), meg egy csomo fuggoagy, hinta, fotelek, konyvessarok, szabadteri szauna es egy olyan bar, ami becsuletkasszaval mukodik (!!!) Nnna egy ilyen szerintetek mennyi ideig mukodne gazdasagosan Magyarorszagon? Szerintem egy napig sem!!! Itt viszont evek ota bevallt modszer :)) Este 10-ig megy a wirtschaft, majd lampaoltas, es mindenki eltunik a kis bungalow-jaban. Masnal reggel (17. nap) nem kellett koran kelnunk, ugyanis az EGESZ NAP A PIHENESE VOLT!!!!!!!!!!!! Rengeteg programlehetoseg all a kornyeken rendelkezesre, mi ugy dontottunk, h kajakkal fogjuk bebarangolni a kornyeket, ahol vmi csodalatos az elovilag, kocsagok, tukanok stb. ropkodnek korulotted. 2 db 2 szemelyes, es egy 1 szemelyes kajakkal indultunk utnak. Endre, Gabor es Andras egy vizeseshez mentek, mi Szabival ketten a pont ellenkezo iranyban levo lagunakat valasztottuk. 35 fok volt arnyekban, es hiaba kentuk be magunkat 30 faktoros kremmel, szarra egtunk a majd 5 oras kajakozas alatt a tuzo napon a to kozepen (mert hat hol mashol evezzunk pesze :))), ugyhogy az iccaka nem volt egyszeru az alvas. Azt sem tudtam melyik oldalamra fekudjek, h ne feszuljon a borom...Ma reggel meg bedobtunk gyorsan egy gyumolcsos palacsintat a Finca Tatin menzan, majd 8=ra jott ertunk a csonak es vitt minket a 20 km=re levo Livingstonba, ami mar a garifuna kultura otthona. A garifunak, akik amugy borszin tekinteteben feketek, a karibi-szigetekrol elmenekult fekete rabszolgak leszarmazottai, sajat nyelvuk , zenejuk, kulturajuk fejlodott itt ki az evszazadok alatt. Ez a varos teljesen mas, mint barmelyik korabbi az utunk soran, a lakossag 85-90 szazaleka fekete, tornacos hazak sorakoznak vegig a foutcajan, es minden masodik ablakon at kihallatszik a reggae illetve a garifuna zene. Ami meg erdekessege a varoskanak, h itt majdnem mindenki beszel angolul, de legalabbis ertenek. Mint azt megtudtuk a spontan mellenk szegodott helyi "vezetonktol" sok livingstoni a szomszedos Belize-be jar iskolaba, mert ott sokkal magasabb az oktatas szinvonala, mint Guatemalaban. Ezert is tudnak sokkal jobban angolul. Poloval - mert kesobb a nevet is megtudtuk - az utcan keztem el beszelgetni, mig egy helyi etkezde elott cigarettazva vartam a fiukra. Gyonyoru angolsaggal beszelo 50 koruli 4 gyermekes farmer volt emberunk, aki nem mellesleg nemcsak h tudta, h hol van Magyarorszag, de sajat helyi zenekaraval allitolag "turnezott" is mar szereny orszagunkban, akarcsak szamos szomszedos orszagban. Tobbet tudott Magyarorszag tortenelmerol mint sok altalanost vegzett nalaunk otthon. tatott szajjal hallgattam :) Allitolag o itt a garifunak kozossegenek helyi vezetoje, legalabbis ezt allitotta magarol, en meg miert is kerdojeleznem meg. Mar 10 perce beszelgethettunk, amikor invitalt minket, h korbevisz mnket a "valodi" Livingstonon, azaz a fekete negyeden. Nem kell felnunk, ha vele vagyunk, meg ok amugy is ok egy nyugodt nep, nem jarnak felfegyverkezve, mint sokan Guatemala mas reszein. Kicsit vonakodtunk, de vhogy megbizhatonak tunt, igy vele tartottunk. A lelkemre kototte, h ott benn ne fenykepezzek, mert azt nem szeretik, igy csak az emlekeinkben fog elni a bent ert latvany. Mit mondjak, lefordultunk a foutcarol es 2 perc alatt mintha egy masik kontinens (Afrika) legszegenyebb falvaba csoppentunk volna. Nyomor, kosz, szemettenger, buz, rengeteg fekete kiskolok, kutyak, csirkek, hajas feka orgasszonyok, de nemelyik annyira, h felellni sem tud az agybol. Osszevissza mentunk a hazak (hazak??, inkabb favityillok) kozott, csak remeltuk, h nem rantanak be minket vmelyikbe (nalunk volt minden penzunk, es iratunk), es nem kerulunk bele a holnap deli levesbe. Defelelmunk alaptalan volt, egy rovidke kulturseta utan visszakisert minket a foutra...
A szallasunk itt is bungalow-ban van, amit csak egy keskeny kis ut valaszt el a Karib-tengertol. Delutan egy gyors felfrissulest kovetoen a csonakos baratunk tovabbvitt minket a Playa Blanca-ra, egy gyonyoru feher homokos, palmafas obolbe, igy a delutan hatralevo reszer a Karib-tenger partjan furodve, pihenve toltottuk, stranropizunk, a sracok fociztak. Idilli nap volt ez is!!!! Holnap reggel Puero Barrios erintesevel indulunk vissza Guatemala City-be, ahol masnap reggel veget er a 3 hetes urazasunk. Otthoni ido szerint szerda delben erunk foldet Budapesten. Talan holnap meg be tudok jelentkezni, ha nem, akkor majd otthonrol. Csok mindenkinek!!!